ETALON/ KARRIER
2018. 5. szám július-augusztus

Finom, hívogató vaníliaillat, kellemes és igényes környezet, mosolygós, barátságos arcok. Egy hely, ahol mindent megtalálunk, ami szemünknek és szánknak ingere. Egy hagyományokkal és a régi idők szeretetteljes közegével áthatott miliő, ahová jó betérni és áldozni a gasztronómia oltárán. A zalaegerszegi Czukorka testesíti meg mindezt. A régi idők – kétségtelenül - feledhetetlen emlékeiről, lenyomatairól magát a cukrászda háziasszonyát, Bognár Melindát, Mimit kérdeztük.

Bognár Melinda, Mimi

„Mindenkinek van egy álma…” – egy örök slágert idéz ez a mondat, gyermekként Te miről álmodoztál?
Nem volt felhőtlen gyermekkorom, de a nagyszüleim jóvoltából örömmel tekintek vissza. Az anyai ági nagymamámat és apai ági nagypapámat különösképpen szeretem, szerettem. A gyermeki megtapasztalásaimat, az ebből származó tudást, s személyiségem jellemvonásait elsősorban nekik köszönhetem! Gyermekkori álmom az volt, ahogy jelen állás szerint élem az életem. Mindig építettem magam köré egy mesevilágot, ami mára a valóságommá vált!

Kik segítettek, kik álltak melletted a megvalósulás útján?
Tulajdonképpen a legtöbb „segítséget” azoktól kaptam, akik nemhogy támogattak volna, inkább akadályokat gördítettek az általam választott út elé, s éppen ezzel érték el azt, hogy egyre motiváltabbá váltam. Legfőbb támaszom egyértelműen a családom. Rengeteg mindent köszönhetek nekik, hiszen bármikor, és minden körülmények között számíthatok rájuk, nem akarnak megváltoztatni, hanem elfogadnak olyannak, amilyen vagyok.

A lehetőségek mindig rád találtak vagy sok küzdelem árán érted el a céljaidat?
Azt vallom, hogy mindenért keményen meg kell dolgozni, semmi sem jön könnyedén. Nagyon sok küzdelem árán értem el a céljaimat, de pontosan emiatt mindent sokkal jobban becsülök. Szakmailag is végig jártam a ranglétrát, minden egyes állomásnak megvolt a maga negatív és pozitív tapasztalata. Éppen ezért tud hiteles maradni az ember abban, amit nap, mint nap csinál.

Azt mondod, hogy a Czukorka, több, mint egy álom…
Ez a hely a mindenem, mindig arra vágytam, hogy olyan szeretettel gondoskodhassak a családomról, ismerősökről, barátokról, hozzám szívesen betérőkről, mint ahogy a Nagyim gondoskodott rólunk, a családjáról. Nagyon nehéz volt létrehozni ezt a helyet, hiszen sokan furcsán néztek, amikor elkezdtem mesélni, mit, hogy is képzelek, de szép lassan azért mindenkinek összeállt a kép arról, miről is álmodoztam már kislány koromban. Egy ház, ami a családom háza is egyben, mindig vendégfogadásra várva.

Az emlékek, érzések, illatok a múltat hívják elő. Te milyen emlékkel, hagyományokkal a szívedben készíted el „Szívvel-lélekkel” a finomságokat?
Félelmetes memóriám van, az apróságok hagynak a legnagyobb nyomot a szívemben. Élek-halok a régi fekete-fehér képekért, imádom a Mami kézimunkáit, horgolásait, nagyon szeretem a szépen, gondosan terített asztalt, az illatokat, a régi klasszikus zenéket, a virágokat és a tartalmas beszélgetéseket. A legfontosabb pedig, hogy a vasárnap nálunk valóban ünnepnap. Mikor ezek az érzések vannak a szívemben, akkor tudom a legátszellemültebben, boldogan tenni a dolgomat. Mindig annyit adok, amennyit én magam is elvárnék. Ez a hitvallásom. Törekedjünk arra, hogy maradandót, példaértékű lenyomatot hagyjunk magunk után, ami méltó módon állít emléket a felmenőink előtt.

Neked mi a személyes kedvenced? Megosztanál az Etalon olvasóival egy egyszerű és gyors receptet?
Szeretem például az islert, a linzert, a csokis kosárkát, a vajas pogácsát, a csokitortát, a mézes krémest vagy akár a karamellás sajttortát. Fontosnak tartom a minőségi hozzávalókat és azt is, hogy amit az asztalra teszünk, azt szívvel-lélekkel készítsük, mert a szeretet az mindenben különösképpen érezhető. A konyhám nyitott, nincs semmi titok, bárkivel bármit szívesen megosztok.

Mit tapasztalsz, az emberek szeretik és igénylik a régi idők ízeit? Mindegyik finomság titkos recept alapján készül?
Igen, szerintem egyre nagyobb igény van újra a régi idők ízeire. Pontosabban nem csupán csak ezekre, hanem főként a múltidézésre, a régi szép emlékek felelevenítésére is nagy szükség volna. Mindenkinek mások a hagyományai, de éppen ezért is fontos, hogy ne feledkezzünk meg róluk! Egyik receptem sem titkos, inkább úgy mondanám, hogy „eredetiek”, amiket mind a nagymamáim fiókjaiban találtam, vagy családtagoktól, ismerősöktől gyűjtöttem össze. Jó olvasmányok, melyek elkalauzolnak a múltba.

Ha most visszatekintesz gyermekkorodra és értékeled az elmúlt éveket, elégedett vagy a jelenlegi életeddel?
Igen, nagyon elégedett vagyok. Jóval több mindent kaptam az élettől, mint amiről valaha is álmodtam. Bár megdolgoztam érte, de ha százszor újra kezdhetném, százszor ugyanígy csinálnám.

Hogyan képzeled a Czukorkát – mondjuk - 5 év múlva?
Bízom benne, hogy igazán kultikus hellyé növi ki magát.

Aki ilyen ambiciózus, biztosan tartogat még meglepetéseket, elképzeléseket a jövőre vonatkozóan. Milyen terveid vannak még?
Kifogyhatatlan vagyok, mindenben meglátom a lehetőséget, néha olyan érzésem van, mintha érezném, mire vágynak az emberek. Szóval tartogatok még meglepetéseket, de csak a Férjemmel karöltve, mert, ahogy mondani szoktuk: „Én az ész, ő a merész!”. Én álmodok, ő megvalósít. Reményeink szerint hamarosan egy újabb projekten dolgozhatunk, annyit azonban elöljáróban elárulok, hogy hűek maradunk a vendéglátáshoz!

Szöveg: Kancsalné Takács Bernadett, Fotó: Mészáros Renátó