logo2

 

 

 

ETALON/ KULTÚRA
2016. 6. szám december-január

 

Megjárta a ranglétra minden lépcsőfokát, így lett mára a televíziózás egyik legsikeresebb ikonja, ám nemcsak a karrierért, a boldog családi idillért is kőkeményen meg kellett küzdenie! Ördög Nóra tündérmeséjének nem minden fejezete olyan tökéletes, mint amilyennek sokáig látszott…

 

Köszönet az interjúért a zalegerszegi Mimosa Lounge-nak, melynek Kirakatában Ördög Nóri november 3-án két teltházas estet töltött meg.

 

n

 

Közel tíz évvel ezelőtt sétáltál be abba a szerkesztőségbe, ahol akkoriban dolgoztam. A mindig tökéletes Ördög Nóra nagy hatással volt rám. Gyönyörű, fantasztikus kisugárzású, kifogástalan beszédtechnikájú, tetőtől talpig stílusos megjelenésű NŐ... Képtelenség volt fogást találni rajtad. Címlapinterjú készült veled, mire az akkori szerkesztő kollegám azt mondta, nem tudom, hogy lesz belőle izgalmas anyag, mert Nóri túl tökéletes. Mindig pedáns, rendben van a külseje, a munkája, a magánélete… Mit gondolsz, jogos volt a „vád”?
Ennek a tökéletességre törekvésnek a gyökereit magam is sokáig kutattam. De tulajdonképpen ez nem egy felvett szerep, vagy bárminek a görcsös elfedése, esetleg egy tudatosan alakított attitűd volt, sokkal inkább egyfajta ösztönösségből fakadó életforma. Egyszerűen hoztam magammal azt a fajta vidéki mentalitást, ahol igenis számít, hogy a szomszéd mit gondol rólad. Anyukám és a nagymamám is hasonlóan perfekcionisták a mai napig. Ebben a közegben nevelkedve kikerülhetetlen volt, hogy egy nagyfokú maximalizmussal vágjak neki az életnek. Noha ez nem mindig jó. Sok energiámba telt bizonygatni, azt, hogy attól, hogy igyekszem a munkámat 100%-al végezni, szeretem, ha a dolgok a helyükön vannak, és idegesít, ha például az adásmenet Excel táblájában elütések, vagy eltérő betűtípus van, attól még nem vagyok egy merev, karót nyelt valaki. Az „unalmas ” tökéletességemmel együtt én alapvetően egy laza, bevállalós csaj vagyok. Mindig is megvoltak a káoszos területei az én életemnek is, akárcsak bárki másnak, csupán nem feltétlenül kerültek a kirakatba.

 

Akarva-akaratlanul aztán mégis úgy alakult, hogy reflektorfénybe került a kevésbé „tökéletes”éned. A széthullott házasságod, a mindent elsöprő szerelem az ország legismertebb fotósával, és a csorba, ami a nőiességeden esett, az által, hogy a szeretett férfival sokáig nem foganhatott természetes úton gyermeketek… A fedhetetlen Ördög Nóra egyszer csak a legemberibb arcát mutatta meg. A most megjelent (Pozitív c.) könyvedben őszintén kitárulkozol a 3 és fél éven át tartó lombik ciklus kálváriájáról. Ez egyfajta küldetéstudat a részedről?
Amíg benne voltunk ebben az egész lombik procedúrába nem volt helye a nyilvánosságnak. Mi magunk se tudtuk, hogy mire lenne szükségünk a megoldáshoz, de a sajnálkozó tekintetek tömegére biztosan nem. Amikor túljutottunk a nehézségeken és Mici már a pocakomban volt, nem volt kérdés, hogy erről beszélni szeretnénk. Amikor először felvállaltam, hogy babát várok, az volt bennem, hogy tiszta vizet kell öntenem a pohárba. Nem szerettem volna, ha a bulvárlapok hatásvadász szalagcímei harsogták volna a hírt; „Ördög Nóra lombikbabát vár”. Ebben az egészben nem volt semmi szenzáció, ez nem egy szégyellendő dolog. Nem én vagyok és voltam az egyetlen, aki meddőségi problémával küzdött. Rengeteg a sorstárs, nagyon sok személyes megkeresés érkezett felém és tulajdonképpen ez gerjesztette azt a fajta küldetéstudatot, hogy őszintén, minden gátlást levetkőzve beszéljek erről a fontos ügyről.

 

Magad is bevallottad, hogy voltak mélypontok. Hogy álltál fel ezekből?
Kétségtelen, hogy a kudarcokkal együtt az önismeret lépcsőfokait is bejártam. Abban a három és fél évben, amikor minden egyes hónapban a sikertelenséggel szembesültem rengeteget tanultam önmagamról. Tudod, amikor az életedben az első igazán nagy fallal találkozol, nincs más választás, magaddal is farkasszemet kell nézned. Megúszhatatlan a saját blokkok, gátak felismerése, de ehhez őszintén csak mély meggyőződésből jut el az ember, amihez sokszor igenis kell a szakmai segítség.

 

Mi a legfontosabb, amit magadról tanultál?
Vannak dolgok, amiket el kellet engednem, mint például a kontrollmániám. El kellett fogadnom, hogy nem kell és nem is lehet mindig mindent irányítani. Nem kell állandóan tervezni és ütemezni. Egyszerűen vannak élethelyzetek, amelyekbe csak úgy bele kell engedni magunkat. A gyerekek mellett sokszor nincs is más választás. Bevallom, mára már én is sokat lazultam és ebben Palkó is segít. Ő minden téren sokkal lazább nálam. De tulajdonképpen mindenben igyekszünk a harmóniára törekedni!

Ahogy ennek a gyakorlatias életre vetített oldaláról a blogodban is olvashatunk…
Ez tényleg a valóság, csupán azt mondom ki és fogalmazom meg, amit bármely kisgyerekes családanya megfogalmazhatna. Mi is épp olyanok vagyunk, mint bármely család. Igyekszünk harmóniába, merev szabályok nélkül nevelgetni a gyerekeket.

 

Mikor érzed magad harmóniában?
Volt egy olyan szakasza az életemnek, amikor a munkahelyem volt a családom, de olyan is, amikor az otthonom volt a munkahelyem. Az igazság azonban az, hogy ma már a teljes képhez mindkettőre szükségem van, amikor ez a mérleg kibillen, akkor elkezdek feszengeni. Ha három összefüggő napot például csak úgy, otthon el kell töltenem, már testi tüneteket produkálok, egyszerűen haszontalannak érzem magam. De fordítva is igaz, ha túl sok munka szalad össze, borzasztó lelkiismeretfurdalásom van. Igyekszem a munkát és a családot egyensúlyban tartani.

 

n1

 

Létezik számodra „énidő”?
Nemrég Jakupcsek Gabriellával beszélgettünk erről a témáról. Gabi szerint elengedhetetlen, hogy az embernek legyen egy hobbija, amibe örömét leli, és ami által kicsit visszavonulhat. Ez az önazonosság egyik kulcsa. A férjem élő példa erre. Új hobbija a pálinkafőzés, látom, mennyire lelkes és milyen sok új impulzust kap az által, hogy workshopokra, tanfolyamokra jár, hogy kísérletezik és címkét tervez az üvegekre... Ez témát és aktivitást szolgáltat a számára, teljesen kivirult általa. Én pedig elgondolkoztam, hogy vajon nekem mi jelenti ugyanezt az örömöt? Rá kellett jönnöm, hogy nekem tulajdonképpen nincs is hobbim. Bár a férjem szerint az én hobbim a barátaim, és valóban így van, nagyon fontos számomra, hogy ápoljam a velük való kapcsolatot, hogy a lehetőségekhez mérten találkozzunk, összejárjunk, esetleg néha csajos hétvégéket tartsunk. De szeretném visszahozni az életembe a sportot és megtalálni benne azt az örömöt, amit legutoljára a versenytánc adott a számomra.

 

Hogy látod a jövőt a tévés pályafutásod tekintetében?
A televíziózást leginkább az élsporthoz tudnám hasonlítani. Ameddig szükség lesz rám, örömmel veszem a felkéréseket. Természetesen körvonalazódik a 2017-es év a csatornánál. De ma már megtanultam, hogy az embernek, mindig újra kell definiálnia magát ezen a pályán. A szakma nagyon hektikus. A TV-nél sok szempont dönti el, hogy szükség van-e rád, vagy sem. Természetesen nem szeretnék kiszolgáltatva lenni rajtam kívül álló tényezőknek, ezért mindig vannak új terveim, nagyon szeretnék a férjemmel közösen is dolgozni, sok kreatív ötletünk van.

 

Nem mehetek el szó nélkül a megjelenésed mellett. A képernyőn szinte kivétel nélkül lenyűgözően átgondolt a stílusod. A stylistokkal sokat kísérleteztetek egy időben, miközben úgy tűnik már egy ideje a nézőknek is markáns nézeteik vannak erről, és ha úgy ítélik meg, hogy jelentősen kimozdultál a „dívás” komfortzónádból, hangot kell, hogy adjanak ennek…
…. És már jönnek is a cinikus kommentek. Azt hiszem a Szombat esti láz c. produkció alapozta meg ezt az egészet. Kétségtelen, hogy a műsor jellege megkövetelte a gyönyörű estélyiket, amelyeket Náray Tamás álmodott rám.Valóban egy meghatározó időszak volt ez a külsőmet tekintve. Az ezt követő műsorok,- akárcsak az X-faktor, vagy a Rising Star- készítői felől már volt egyfajta vágy afelé, hogy emeljünk ki engem ebből a habos-babos tündérkirálynő szerepből. Aztán jöttek a lazább tornacipős, farmeros, bőrdzsekis szetteket és egyre jobban úgy tűnt, hogy a nézők bizony nem veszik ezt jó néven. Ezért Holdampf Lindával, a Star Academy stylistjával meg is állapodtunk abban, hogy ha nézők így kedvelnek, maradjunk a „hercegnős” vonalnál és bevallom, én magam is jól tudok ezzel azonosulni. A hétköznapokon, a gyerekek mellett természetesen nem billegek magas sarkakon, és földet söprő ruhákban, így külön öröm, hogy az élő show műsorok alkalmával ezt az oldalamat is megmutathatom.

 

Vészesen közeledik a karácsony, milyen az ideális ünnep a számotokra, hogy képzeljünk el téged ebben az időszakban?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elmúlt években sikerült megvalósítanom az idealizált karácsonyt. Mindig van valami, ami felülírja a tökéletes ünnepi projektünket. Két évvel ez előtt például Pali az utolsó pillanatra hagyta a fa vásárlást és mire odaért, bezárt az árus. Így a terv, hogy 23. éjjel feldíszítjük a fát, becsomagoljuk az ajándékokat és előkészítem a karácsonyi menüt, majd 24-én már a gyerekekkel csak élveznünk kell az ünnepet, dugába dőlt és végül egy kapkodós, feszültséggel teli karácsony lett belőle. Nagyjából Szent Este 8 óra körül nevettünk először össze, hogy milyen buták vagyunk, hiszen nem a körítés a lényeg, hanem, hogy itt vagyunk egymásnak. Tavaly elhatároztam, hogy ezúttal mindenről időben gondoskodunk, majd a forgatókönyvet az élet ismét felülírta. Pali édesapja kórházba került és egy komoly szívműtéten esett át, így a karácsonyi ünnepek ingázással teltek Sopron és Budapest között. Most már csak mosolygok azon, hogy mi jöhet még, de tulajdonképpen a karácsony számunkra jóval előbb elkezdődik, hiszen a hangolódási időszak és az advent nálunk sok-sok gyertyafényes, mézeskalács illatú estét tartogat, ami épp olyan sokat jelent, mint maga a 24-ei este. Az idei hangolódást egy londoni családi út is szavatolja majd. Karácsony előtt három nappal érkezünk haza.

 

Mi a karácsonyi menüsor nálatok?
Bevallom, én nem a klasszikus karácsonyi menüt készítem. Nálunk a halászlé-főzés és bejgli-sütés a család többi tagjának kedvelt feladata. Én karácsony Szent este a férjem kívánságlistáját veszem figyelembe, amiből sokszor nagyon vicces menüsor kerekedik. Többnyire nemzetközi a gasztronómiai felhozatal. Volt, hogy Pali kínai csirkét, olasz paradicsomlevest, és német krémest szeretett volna, én pedig természetesen örömmel teljesítettem, a gyerekeknek pedig természetesen bombabiztos gyerekmenü készül.

 

 

 

n3

 

A Pozitív c. könyv, Ördög Nóra személyes tapasztalatain keresztül enged betekintést a meddőség nem sűrűn taglalt nehézségeibe. A maga nemében hiánypótló kötetben szakemberek, orvosok, sorstársak szólalnak meg, és adnak reményt azok számára, akik a gyermektelenséggel küzdenek.

 

Szöveg: Balassa-Szökrönyös Éva

aktualis_lapszam